Jelentkezés, az eredmény, szállás

 Ebben a bejegyzésben még az otthon elintézendő dolgokról írok röviden. Emellett az előző bejegyzésben megemlített egyik dilemmámat is kifejtem és szó lesz az intekulturális térningről is. 

Jelentkezés:

Maga a jelentkezés folyamata az elején viszonylag világos volt. Egy felületre fel kellett tölteni az összes szükséges dokumentumot. Nálunk ezek a dokumentumok a következők voltak: önéletrajt, motivációs levelet (angolul és magyarul is), nyelvvizsga bizonyítvány, kreditigazolás az elmúlt kettő félévről (mivel elsőévesen jelentkeztem, így csak egy félévről tudtam feltölteni, de ez nem volt probléma) és egy tanári ajánlás. Ugyanezen a felületen kellett kiválasztani az egyetemet/egyetemeket, ahová menni szerettünk volna. 

Szinte az elejétől kezdve volt két olyan város, amik között nehezen tudtam dönteni. Az egyik Padova volt, a másik Antwerpen. Nagy nehezen, több hét gondolkodás után végül Padovát tettem az első helyre és teljesen meg voltam győződve arról, hogy oda nyerek ösztöndíjat. Leadtam a pályázatot hetekkel a meghosszabbított leadási határidő előtt és vártam az eredményt. Május elején jött meg az e-mail, melyben közölték, hogy első körben a Thomas More University College fogadta el a jelentkezésemet. Ekkor még volt lehetőség arra, hogy a padovai egyetem bővíti a helyeit, de engem nagyon rosszul érintett, hogy nem sikerült egyből minden úgy, ahogy elképzeltem. Rossz kedvem volt még pár napig, de aztán valahogy ez az egész átfordult bennem és hirtelen örültem Antwerpennek. Írtam annak a lánynak, aki előző szemeszterben kint volt és ő is csupa pozitív dolgokat mesélt és nagyon lelkes volt. Ekkor már biztos voltam abban, hogy Antwerpenbe kell mennem. Másnap azonban jött egy e-mail, amiben az állt, hogy Padovába nomináltak. Össze voltam zavarodva és egy kicsit csalódott is voltam, úgyhogy írtam a koordinátoromnak, hogy ez mit jelent és hogy esetleg lehet-e még változtatni, Egy napom volt eldönteni, hogy hova szeretnék menni. Ott volt Padova, az eredeti terv, ami közelebb is van, talán az időjárása is kedvezőbb és kettő szaktársammal együtt mennék ki. A másik opció pedig Antwerpen volt, ami mindig is vonzott, de messzebb van, az idő sem olyan és ráadásul senkit sem ismernék ott. Szerintem mindenki mást gondol logikus döntésnek, az biztos, hogy a "könnyebb" út Padova lett volna. Én mégis Antwerpent választottam. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Egészen egyszerűen csak úgy éreztem, hogy oda kell mennem, hogy nagyobb kihívás elé kell magamat állítanom. 

Ezek után belevethettem magam a további papírozásba és jelentkezésbe. Az otthoni egyetem tartott egy elég részletes tájékoztatót arról, hogy hogyan is működik az erasmus. Megtudtuk, hogy milyen papírokat kell összegyűjteni és leadni, hogyan áll össze a learning agreement és mikor kell szerződést kötni. 

Hamarosan kitöltöttem a nyelvi tesztet, elkezdtem összegyűjteni, aláírni a dokumentumokat és a külföldi egyetem is felvette velem a kapcsolatot. Az ő rendszerükbe is be kellett regisztrálni és tartottak egy 'webináriumot', ahol minden fontos információt megosztottak az egyetemmel, a kinti élettel és a kiutazással kapcsolatban. 

Szállás: 

Kotweb

Július vége körül sikerült szállást is foglalnom az egyetem által ajánlott honlapon keresztül. Ennek a weboldalnak a neve kotweb (a kot szobát jelent) és elég megbízható. A szerződésben minden le van írva és ezt akár már e-mailen keresztül is meg lehet kötni. Az árakon nem érdemes meglepődni, ugyanis minden drágább itt kint. Nekünk az egyetem is ajánlott kollégiumot, de az közel egy árban volt a szoba árakkal, így végül maradtam ennél az opciónál. A kotweben egyébként személyre tudod szabni a keresést. Beírod a campust, ahol tanulni fogsz, a távolságot (hogy hány kilométeres körzetben szeretnél lakni), a bérlési időszakot és a szállás típusát (szoba, stúdió, apartman). Ezek alapján leszűkíti a keresést és még így is sok lehetőséget dob ki. 

Interkulturális tréning: 

Még júniusban lehetőségünk volt jelentkezni egy interkulturális tréningre, melyet a vírushelyzet miatt online tartottak meg és két délutánt foglalt magába. Nagyon örülök, hogy jelentkeztem rá, mert hasznos dolgokat mondtak el. Ezen a tréningen az erasmus nehézségeire koncentráltak, vagyis arra, hogy milyen nehézségekbe ütközhetünk, amikor egy új országba, egy más kultúrába csöppenünk. Különböző feladataink voltak azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit magunkkal hozunk ki (mi a mi kis identitásbuborékunk), illetve mit viszünk majd haza. Megnéztünk különböző videókat, filmrészleteket a témához kapcsolódóan, illetve hallgatói beszámolót is meghallgathattunk és a kérdéseinket is feltehettük. A tréning végén pedig leírtuk magunknak, hogy tulajdonképpen miért is vágtunk bele az erasmusba és mit várunk ettől a félévtől. Nagyon jó élmény volt, és habár teljesen semmi sem képes felkészíteni arra, milyen lesz majd kint lenni, hasznos volt.