Kiutazás előtti gondolatok, pakolás és kiutazás

 Kiutazás előtt

Ahogy már a korábbi bejegyzésemben említettem, a kiutazás előtt még el kell intézni pár dolgot. Egyrészt a külföldi egyetemnek is van egy jelentkezési felülete, ahová fel kell tölteni pár dokumentumot, másrészt a learning agreementet is alá kell íratni a koordinátorokkal, kérvényt kell leadni, az európai egészségbiztosítási kártyát meg kell igényelni és egy biztosítást is ajánlott kötni. Szóval azért bőven van dolog és megérdeklődni való a kiutazás előtti hónapokban. 

Ezeket a papírokat szépen lassan gyűjtögettük, de azért maradtak dolgok az utolsó pillanatra is, tehát nem volt teljesen stresszmentes az utolsó egy hét sem. Az utolsó teljes hetemen, amit az erasmus előtt otthon töltöttem, le szerettem volna írni az érzéseimet, gondolataimat minden este. Ez nem sikerült, ugyanis az a hét nagyon sűrű volt. Igyekeztem minden pillanatot kihasználni és a családdal, barátokkal tölteni. Ez szerencsére sikerült is. Így nem volt lehetőségem igazán belegondolni abba, hogy mi vár rám.

Pakolás

Már az interkulturális tréningen elmondták, hogy nem létezik olyan, hogy "tökéletes pakolás". Úgyis lesz, amit otthon hagyunk, pedig kellene és olyan is, amit elviszünk, pedig nincs igazán szükségünk rá. Azt hiszem ez tényleg így van. 

Természetesen igyekeztem azért úgy pakolni, hogy az a lehető legtökéletesebb legyen számomra. Már legalább egy hónappal a kiutazás előtt elkezdtem írni egy listát. Külön voltak a fürdőszobai, a sulis, a konyhai dolgaim és természetesen a ruhák. Mindig eszembe jutott valami újabb dolog, amit hozzáírtam és szépen lassan összeállt egy igazán hosszú lista. Természetesen tudtam, hogy mik azok a bőröndök, táskák és szatyrok, amikbe pakolni szeretnék, úgyhogy igyekeztem nagyjából megszabni magamnak azt, hogy mennyi dolgot pakolhatok be. Természetesen nem sikerült. Ahogy az a tervem sem, hogy már napokkal az indulás előtt össze lesz rakva minden és a szobámat is szépen kitakarítva hagyom ott. 

Az utolsó nap rakosgattam össze véglegesen a dolgaimat és még jó pár ruhadarab kikerült a bőröndökből. Mindenesetre a vákuumos tárolóknak nagy hasznát vettük. Mindenkinek ajánlani tudom, főleg hogyha viszonylag kevés csomagot vihet csak magával. Mi autóval jöttünk ki, tehát viszonylag sok helyem volt, de még így is nehézkesen fértünk be. 

Egy hónap után biztosan állíthatom, hogy a ruhákból fele ennyi is elég lett volna. Szóval a ruhatárat mindenképpen érdemes átgondolni. Érdemes utánajárni annak, hogy az évnek azon szakaszában, amikor kint vagy, milyen az adott ország időjárása. Továbbá érdemes csak azokat a ruhákat elvinni, amiket nagyon szeretsz és tényleg hordasz. Jó, ha nagyjából egy-két hétre készülsz, mert nem minden kollégiumban/albérletben van mosógép (a mosoda pedig elég drága), de kétszer gondold meg, hogy mi az, aminek tényleg hasznát veszed.

Kiutazás

Az embernek több lehetősége is van a kiköltözésre. Választhatja a repülőt, a buszt vagy akár az autót is. Biztosan vannak másfajta lehetőségek is. Engem kihoztak a szüleim, amiért nagyon hálás vagyok nekik. Eleve így terveztük, hiszen mégiscsak nyugodtabbak. ha tudják, hol fogok élni fél évig. Persze a vírushelyzet miatt felmerült a flixbus is, mint lehetőség, de ők szeptemberben nem indítottak járatokat Magyarországról. A másik lehetőség pedig a repülő lett volna, de az is bizonytalan volt, hiszen folyamatosan törölték a járatokat. Így végül maradt az autó és a szüleim a visszaérkezésük után két hét karanténba kényszerültek. 

Este indultunk. Úgy terveztük, hogy majd mind a hárman vezetünk, de végül odafelé csak apukám vezetett (valamint a visszaút nagy részén is, de akkor már én nem voltam ott). Egészen hihetetlen. Mindig is nagyon büszke voltam rá, hogy ő az én apukám. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos szüleim vannak, mert nélkülük nem lehetnék itt. Mindenben támogattak és nem fogtak vissza, pedig szülői oldalról is nehéz az Erasmus. El sem tudom képzelni, mennyire nehéz lehet elengedni a gyerekedet ilyen messzire. Úgyhogy nagyon sokat köszönhetek nekik. 

Az út egyébként nagyjából zavartalan volt. Éjszaka jöttünk főleg. Németországot sötétben láttuk csak, Kölnnél kezdett el világosodni. A gps elvezetett minket Antwerpenig, csupán a városban akadtak nehézségei (főleg azért, mert több útszakasz is fel volt túrva és folyamatosan újra kellett tervezni), de végül megtaláltuk a szállásom. 

Itt igazából gyorsan felhoztuk a bőröndöket, de a kipakolás nagy része megmaradt nekem. Elsétáltunk az egyetemnek arra a campusára, ahol a másnapi programunk volt és utána anyáék elindultak haza, Leírva nagyon könnyűnek hangzik, de valójában mind a hármónknak kijöttek a könnyei. Sosem voltam távol tőlük két hétnél tovább, ráadásul a vírus miatt egy fél évet otthon töltöttem, így még nehezebb volt az elválás. Azonban valamikor mindenkinek el kell egy kicsit szakadnia a családjától. Nekem ez az időszak most jött el. Mostanában szerencsére ez a több, mint ezer kilométer nem azt jelenti, hogy nem is tudunk beszélni, hiszen az internet számtalan lehetőséget kínál arra, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot. Többek között ezért is nagyon hálás vagyok. 

Ebben a bejegyzésben igyekeztem hasznos információkat is megosztani és kicsit az érzelmekről is írni. Biztos mindenki máshogy éli meg ezt az időszakot, de nekem nem volt annyira egyszerű ez a hirtelen váltás.