Első egy hónap Antwerpenben

 

Lassan igyekszem majd informatívabb bejegyzéseket is írni, de úgy éreztem, ez a bejegyzés még kell, hogy kerek egész legyen a történet. Az előző bejegyzésekben volt szó arról, hogy mikor döntöttem el, hogy kijövök és hogy készültem erre. A legutóbbi bejegyzésben pedig írtam arról, hogy végül mikor és hogyan jöttem ki. Most azt szeretném elmesélni, hogy hogyan és mivel telt az első hónap. 

Szeptember közepén érkeztem, egy nappal a "welcome days" előtt. Aznap, mikor anyáék itt hagytak, ki sem mozdultam a szobámból. Igazából enni sem nagyon ettem, de aludni sem tudtam. Ráadásul az első éjszaka kifejezetten hangosak voltak a lakótársaim, szóval az semmilyen szinten sem segített. Végül túléltem az első éjszakát, másnap pedig már mentem is a suli által szervezett programra, ahol rengeteg információt zúdítottak ránk a sulival és Belgiummal kapcsolatban. Emiatt amikor késő délután visszaértem a szállásomra, teljesen el voltam fáradva. Beszéltem gyorsan a szüleimmel, aztán nagyon hamar elaludtam. Másnap újra egyetemi program volt, illetve azon az első hétvégén igyekeztem ismerkedni és részt venni a helyi ESN programjain. Ez azért segített elterelni a figyelmem. A következő hét elején pedig megkezdődött az egyetem, hétvégenként igyekeztünk programokat szervezni. Kirándultunk, ismerkedtünk, igyekeztem a tanulással is haladni, hiszen az otthoni egyetemen már hetekkel azelőtt elkezdődött a tanítás, tehát igencsak el voltam maradva. 

A hangulatom eközben folyamatosan változott. Az első hét volt talán a legrosszabb, amikor elég sokszor elpityeredtem és borzasztóan egyedül éreztem magam a családom nélkül. Mondjuk nem csoda, hiszen fél évet otthon töltöttem előtte, de a korábbi években sem volt olyan, hogy 10 napnál többet távol töltsek tőlük. Szóval erre a teljesen egyedül boldogulásra kicsit nehéz volt átállni.

Amikor megérkeztem, akkor még húsz fok felett volt a hőmérséklet és gyönyörűen sütött a nap, de hamarosan megmutatta az időjárás, hogy Belgiumban tényleg tud esni az eső. Esett is sokat abban a hónapban, de nem folyamatosan. Mindig volt azért napsütés is, illetve ha borús idő is volt, az eső azért nem esett egész nap. Szóval azért el lehetett viselni, de természetesen néha az időjárás is felelős volt a rosszabb hangulatomért. Aztán az első hét után szépen lassan csökkent a honvágy érzése. Voltak nagyon jó pillanatok, amikor az utcán sétálva nagyon hálás voltam azért, hogy itt lehetek. Máskor meg persze eszembe jutott, hogy nagyon távol vagyok a családomtól. Akárhányszor visszatért az az érzés, ami ilyenkor elfogott, egy kicsit mindig enyhébb volt. Persze vannak azért olyan napok, amikor úgy kel az ember, hogy haza szeretne menni csak egy picit. Csak egy órára. Ezeken azonban túl lehet lendülni. 

Nekem nagyon sokat segített az, hogy a suli miatt lett egy napirendem, amihez tartom magam. Emellett lettek olyan dolgok, amiket várhatok. Szereztem itt is barátokat, ismerősöket, akikkel tudunk programokat szervezni és így nem vagyok egyedül. Emellett azért az otthoniakkal is viszonylag sokat beszélek, így nem szakadtunk el egymástól teljesen. Azért ezek a beszélgetések nagyon sokat segítettek az elején. Emellett van egy kis füzetem is, amelybe leírhatom az érzéseimet. Miután az ember kiírja magából a dolgokat, máshogy látja egy kicsit a világot, valahogy megkönnyebbül. 

Egyébként hatalmas önállóságot ad az Erasmus. A magad ura vagy, saját magadnak kell gondoskodnod mindenről. Te főzöl/sütsz magadnak, te mosol, senki sincs ott, hogy elintézze helyetted a dolgokat. Senki nem mondja, hogy kelj fel ekkor és ekkor vagy hogy járj be órára. Nem nyaggatnak a tanulnivalóval sem. Szóval saját magadnak kell szépen beosztani mindent, figyelni mindenre. Azt hiszem, valahol itt kezdődik a felnőtté válás. Ezt valószínűleg mindenki máshogy éli meg. Nálam szerintem ez egy szép lassú folyamat. Még anno a középiskolában kezdtem el önállósodni a kollégiumba kerülésem miatt és valószínűleg még egy ideig eltart, míg azt fogom tudni mondani, hogy felnőttem. Mindenesetre ezt már egy hónap után látom, hogy az erasmusnak hála jobban látom a határaimat. Félelmek. rossz érzések mindig vannak és lesznek is. Ez rendben is van, hiszen nem lehet minden jó. Az erasmusnak sem csak egy oldala van. Tele van nehézségekkel és éppen emiatt hatalmas kaland.